Nem kell, hogy mindig első látásra jöjjön a szerelem!
Fülszöveg: A
páratlanul gazdag Cash család lábai előtt ott hever az egész világ. Habár az
amerikai társadalom megbecsülését és csodálatát élvezik, van valami, amit e
mesés vagyon révén sem tudhatnak a magukénak, ami pénzen nem megvásárolható: a
nemesi cím. A ház úrnője, Mrs. Cash ezt igyekszik biztosítani egyetlen
gyermeke, a páratlan szépségű Cora számára. A lányt ugyan udvarlók hada veszi
körül, minden idegszálával azért küzd, hogy végre a maga életét élje, és
kedvese, Teddy felesége legyen, édesanyja elképzelései azonban felülírják
terveit.
Egy tragikus kimenetelű
vendégséget követően Angliába hajóznak, hogy a valódi nemesek hazájában leljék
meg a boldogságot: Mrs. Cash a cím megszerzésével, Cora pedig az igaz szerelem
megtalálásával. Egy váratlan baleset azonban teljesen felforgatja a lány
életét. Az angol nemesek meglehetősen zárt világába ugyan bebocsátást nyernek,
ám megannyi ármányt és akadályt kell leküzdeniük a boldogság felé vezető rögös
úton.
Daisy Goodwin szellemes és részlet
gazdag regénye a 19. század végi Amerika és Anglia intrikákkal és szenvedéllyel
teli világába vezeti el az olvasót.
A kezembe akadt, mert…
gondoltam
teszek egy próbát az írónővel.
Közös történetünk:
Úgy tűnik, a jó könyvek ismérve, hogy az
elején egyáltalán nem tetszenek.
A
történet maga három részre van osztva, s az én érzéseim is három, jól
elkülöníthető állomáson mentek keresztül, még ha nem is feltétlen követték a
tagolást.
 |
| New York a XIX. században |
Az
első fejezetekkel kifejezetten ellenszenveztem.
Adott
Pénzes Cora, becsületes könyvbeli nevén Cora Cash, aki egy csöppet elnyomó
jellemű mama égisze alatt éli new yorki mindennapjait, amolyan így nézett volna
ki a Szex és New York sorozat 150 évvel ezelőtt stílusban. Ez még mondjuk épp
tetszett is volna, ha nem utazunk át igen korán Angliába címeres marhát… akarom
mondani címeres előkelőséget fogni az örökösnőnek.
Az
angol tájon aztán alászállt a köd, és ezt hangsúlyozva a történet is hamar szürke
érdektelenségbe csúszott.
Azért
persze sikerült megismerkedni Ivo Maltaversszel, Wareham hercegével, Lulworth
urával, aki egy szerencsétlen baleset miatt házában látja vendégül amerikai
barátainkat.
 |
| Korabeli divat |
Ismeretséget
kötöttünk Odo és Charlotte Beauchamp-pal, akik mézes-mázos viselkedésük
ellenére igencsak gyanúsnak tűntek, ráadásul roppant tenyérbe mászóak.
Később
megjelenik a kedves mama is, aki nem marad alul megalománia terén Cora
édesanyjához képest.
Hogy,
hogy nem, egy hét múlva már a lánykérésen is túl vagyunk, ami nem is okozott
volna lelki törést, hisz annak idején így mentek ezek a dolgok. A szegény
főnemes megismeri a szépséges, dúsgazdag lányt, és már szórják is a
rózsaszirmokat az oltárig. A szerelem meg majd megjön a későbbiekben. És eddig
ezzel nem is lett volna semmi bajom.
Na
igen ám, de itt azt szerette volna velem elhitetni az írónő, hogy ez bizony
szerelem a javából, ami annyira sántított, hogyha elindulok a könyvvel, még én
is balra húztam volna.
Ivoról
lerí, hogy csak a kedves mamát akarja bosszantani, Corának meg édes mindegy,
csak ellenkezhessen a sajátjával. Amiben csak az a vicc, hogy ez a frigy pont
egybevág az ő elképzeléseivel, hisz így a multimilliomos Cora egyszersmind hercegnévé
avanzsált.
A
menyegző előkészítése és lebonyolítása miatt aztán visszakerültünk New Yorkba,
ahol hirtelen megint visszatért az a magával ragadó celeb stílus, ami annyira
tetszett az elején.
Villantak
a vakuk, cikkeztek a pletykarovatok, én meg azon merengtem, hogy milyen furcsa
könyv ez, mert máshol ettől rosszul lennék, itt meg pont ez tetszik annyira.
Ezzel
egy időben a háttérben elindulnak azok a szálak is, amikre a fülszövegben is
van némi utalás, miszerint hosszú és intrikákkal teli az út a boldog végig.
 |
| Elkapkodott nász? |
És
itt jött számomra a következő fordulópont. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy
már nem a Szex és New York 1884-et nézem olvasom, hanem a Gazdagok és
Idegesítőek című brazil szappanopera 238 résztől 978 részéig tartó megamaratont.
Mert intrika és kavarás az volt bőven. Ennél idegesítőbb mellékszereplő gárdát
tényleg csak brazil szappanoperákban találni.
Furcsa
mód, ezt ellensúlyozandó, a főhősnő karaktere elkezdett fejlődni, és szép
lassan hozzánőni a szívemhez.
Egyszerűen
elhittem, hogy ez a naiv, elkényeztetett, kissé butuska, mégis csupán csak
szerelemre áhítozó lány beleszeretett a hercegbe. Talán pont azért, mert ő volt
az egyetlen, aki nem esett hasra előtte rögtön, ellentétben azzal, amit
megszokott. Mondjuk így még hiteltelenebb az egy hét után történt lánykérés,
amit tovább súlyosbít, hogy az esküvő előtti hetekben a herceg eltűnik
vadászni, és épphogy csak beesik a nászra.
De
jött a harmadik fordulópont, ahonnan a könyvet már lángvágóval sem lehetett
volna lefejteni a kezemről. (Nagyjából a felétől a könyvnek.)
 |
| Úri piknik |
Ahogy
egyre csak olvastam, lassan felsejlett előttem, hogy Cora és Ivo viszonya
nagyon ismerős. No, nem azért, mert olvastam volna már ilyet valahol… annál
sokkal rosszabb. Én átéltem már azokat a helyzeteket, mint Cora. Sőt, én voltam
Cora, nem is olyan rég.
Adott,
a szerelmes és naiv lány, aki amellett, hogy egy picit magát a szerelmet idealizálja,
valóban bele is habarodik a férjébe, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy a
kedvében járjon.
Nagyon
tetszett, hogy lassan felismeri, hogy az addigi élete milyen felületes volt, és
ahelyett, hogy csak sopánkodna, tettekkel is igyekszik változni.
Persze
követ el hibákat, és butuska dolgai lassan kopnak ki, de ettől annyira valós és
szerethető.
Ráadásul
nagyban nehezíti a dolgát, hogy Ivo herceg olyan, mint az időjárás… illetve
ezerszer rosszabb.
Annyit
tudni, hogy a lelkét a múlt árnyai üldözik. Azt is sejteni, hogy volt némi ”múltja”
pár olyan hölggyel, akik most intenzíven rombolják a házasságát, ami Corának
nem feltétlen tűnik fel.
Állítólag
szereti a feleségét, de ezt se szavakkal, se tettekkel nem bizonyítja
kellőképpen. Mondhatni néma levente, aki ha felhúzza magát, otthagy
csapot-papot, kétségek között vergődő terhes feleséget, és elutazik Indiába
lehiggadni.
Én
meg fel tudtam volna pofozni, nagyjából minden pillanatban, amikor a neve a
lapra került.
 |
| Amikor divat lett a biciklizés :) |
Egy
önző, beképzelt barom, akinek csak annyi lenne a ”dolga”, hogy beszélget a
feleségével. Őszintén elmondja, hogy mit akar, mi történt a múltjában, mi
bántja, mit vár el a kapcsolattól. De nem! Hagyja szenvedni szegény lányt, aki
a lelkét is kiteszi.
És
ez annyira ismerős. A nagy, hallgatásba burkolózó, elvárásokkal teli, mégis
saját démonjaival küzdő férfiember, aki csöndben mérlegre állít mindenkit, s az
eredményt senkivel sem osztja meg, csak magában forrong.
Pont
ilyen volt az Ex is, akinek épp ezen viselkedése miatt képtelenség volt megfelelni.
Ha
gondolatolvasó lettem volna sem biztos, hogy a fejébe látok, mert annyira
elzárta a valódi gondolatait. Csak küszködtem a kapcsolatban, hibákat vétettem,
mert nem tudtam, nem kaptam visszajelzést semmivel kapcsolatban. Azt mondta,
hogy szeret, de valójában voltam én, aki a lelkem is kitettem, meg volt ő a
saját kis világába bezárva, aki néha megtűrt maga mellett, ha épp makulátlanul
viselkedtem. Ha meg nem, akkor én maradtam a belsőm mardosó kételyekkel, ő meg
ki tudja merre járt.
És
szegény Corával ugyanez történt itt. Olyan fájdalmas volt olvasni, mint válik
egyre jobb emberré, s ez mennyire hidegen hagy mindenkit. Minél jobban akart a
kedvében járni az anyósának, az anyjának, a férjének… az angol úri társaságnak,
annál több megaláztatásban volt része.
 |
| Lulworth kastély |
Égette
a szemem a sok elfojtott könnycsepp, ami tehetetlen dühvel párosult. Meg
akartam rángatni a herceget, hogy vegye már észre, hogy mennyire helytelen a
viselkedése, hogy mennyire nem ezt érdemli az a nő, aki annyira szereti, és aki
a gyermekei anyja is. De sajnos nem tudtam. Akkor sem, hisz a saját helyzetemet
nem láttam át így kívülről, és most sem, hisz a ”hőseim” csak papíron léteztek
ezúttal.
Pedig
mennyi ilyen pár van a valóságban is, s bár az eleje a történetnek valóban nem
fogott meg, a végére nagyon a szívemhez nőtt. Megint egy görbe tükör, egy
történet, ami azért olyan nagyszerű és egyben sokkoló is, mert nem egy átlagos
love story, amin elszórakozik az ember pár órát, majd gyorsan elfelejti.
Legalábbis
én ezt a könyvet biztos nem fogom egy darabig. Sőt, évek múlva feltett
szándékom újra belevágni, és az eltelt idő tapasztalatával újraolvasni, és
felülvizsgálni önmagam általa.
És
ez a jó könyvek ismérve! Megdöbbenni rajta, ellenkezni vele, magunkra ismerni
benne, elgondolkozni általa…
Könnyed,
felejthetően sablonos szórakozásra vágytam, de valami nagyon mást kaptam tőle,
ami először pokolian rosszul esett, de őszintén belegondolva szükségem volt
erre a fájdalmas együttérzésre, a keserédes befejezésre.
Mert
nem mindig az a jó, ha azt kapjuk, amit szeretnénk, hanem azt, amivel nem
merünk szembenézni máshogy… S ez még a könyvek esetében is igaz!
A könyvet köszönöm a General
Press Kiadónak!
Értékelés: 
, a kezdeti nyögvenyelősség miatt.
, a kezdeti nyögvenyelősség miatt.
0 megjegyzés:
Ne tartsd magadban...
Mondd el bátran a véleményed!