Fülszöveg: A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl.
Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamájával és Tybalttal, a szellemek jelenlétét megérző macskával együtt. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket.
Így érkeznek meg egy kisvárosba, ahol a vérbe öltözött Anna szedi áldozatait. Cas azt hiszi, szokványos esettel áll szemben. Csakhogy a több évtizeddel ezelőtt meggyilkolt, hófehér, vérrel pettyezett csipkeruhában kísértő, örökké 16 éves Anna senkinek sem kegyelmez, aki átlépi egykori otthona, a régi, elhagyott és elátkozott ház küszöbét…
Eredeti cím: Anna Dressed in Blood
A kezembe akadt, mert…
még
Giginél kinéztem magamnak a könyvet, mondván, hogy olyan ritkán lehet férfi
(fiú) szemszögből olvasni, de aztán valahogy feledésbe merült. Egészen a magyar
megjelenés bejelentéséig, amikor már annak ellenére sem tudtam elmenni
mellette, hogy arra sem emlékeztem, hogy miért kell ez nekem. De Ella után ha a
Geopen Annára szavaz, akkor nekem Anna kell!
Közös történetünk:
Mondhatni, elvárások nélkül vágtam bele. Szinte! Egy dologtól féltem csak, hogy ne legyen Odaát koppincs.
Mondhatni, elvárások nélkül vágtam bele. Szinte! Egy dologtól féltem csak, hogy ne legyen Odaát koppincs.
Hát
nem az!
Annak
ellenére sem, hogy számos dologban hasonlít a sorozathoz, és egyre az a
gondolat motoszkált a fejemben, hogy Cas tulajdonképpen a Winchesterek
káromkodásmentes tiniváltozata.
Minden,
ami jó a sorozatban, benne volt, de minden, amitől olcsó utánzatnak hatna
csupán, szerencsésen kimaradt. :)
Theseus
Cassio ’Cas’ Lowood különleges családba, és csöppet sem átlagos feladatra
született.
Édesapja
kísértetvadász, édesanyja boszorkány, ő mégis boldogan él… egészen hét éves
koráig, mígnem egy szörnyeteg megöli a családfőt. 14 éves korában aztán Cas is
apja nyomdokaiba lép, és a tőle örökölt athaméval és édesanyja rezignált segítségével
járja a világot, hogy gyilkos szellemeket iktasson ki.
Így
keverednek a kanadai Thunder Bay-be is, ahol az eddigi legnagyobb feladat vár a
fiúra, mikor Annát kell likvidálni.
A
kísértet erősebb, mint az eddigiek, s olyan titok lengi körül, aminek
megfejtéséhez életében először mások segítségére is szüksége lesz. De van,
amire még ő sem készült fel…
Nem
is olyan rég már éreztem hasonlóan könyvvel kapcsolatban. Most is arra
figyeltem fel, hogy tulajdonképpen meg nem tudnám mondani, hogy mitől olyan
nagy szám a könyv, mégis azzal az érzéssel tettem le, hogy imádom.
Egy
teljesen más sztori, részleteiben eltérő világ, furcsa mód egyáltalán nem
idegesítő kamasz szereplők.
És
csak azért nem olvastam el az egészet egy nap alatt, mert mostanában keveset
hordtam a szemüveget, és bizony 120 oldal után megfájdult a szemem. Ha ez
nincs, semmi nem mentette volna meg attól, hogy azzal a lendülettel
fejezzem be, amivel elkezdtem. Már csak azért is, mert a kellemesen fogyasztható
fejezethosszok, a gördülékeny stílus mellett helyenként rendesen
megborzongatott a könyv, és bizony elgondolkoztam a lámpafényben alvásnál. :)
Persze
nem volt túl vészes, de nem is lett feleslegesen elfinomkodva egy-két véresebb
jelenet.
Ráadásul
Blake ezennel belépett azon írók szűk körébe, akik E/1-es, jelen idejű
elbeszélésétől nem tör ki a frász, mert megvan a magabiztos stílusa ahhoz, hogy
élvezetes és izgalmas legyen egyszerre.
Pedig
szlengben és popkulturális utalásokban sem volt hiány, mégis az egész egy
nagyon fogyasztható, szerethető egyveleget alkotott, és még arra is ráébresztett,
hogy bár állandóan amcsizom, meg szidom őket a számomra érthetetlen
agyatlanságuk miatt, mégis ez a része az a kultúrájuknak, amit nagyon szeretek.
Egy
percre nem lankadt a figyelmem, végig benne voltam a történetben, és ha voltak
is hibák, vagy logikai bakik, én bizony észre sem vettem. Még azon is
pillanatok alatt túllendültem, hogy e világban a szellemek képesek
materializálódni annyira, hogy érezni lehet a bőrük melegét, vagy a csókjuk
ízét.
És
számomra nem is lett volna elképzelhető más megoldás, mint hogy Cas és Anna
egymásba szeretnek, ahhoz meg azért jól jön, ha nem egy "ködfelhőt" kell hajkurásznia a srácnak. ;) Annyira belegárgyultam a kettősükbe, hogy különösebben
azzal sem volt problémám, hogy a szerelmük kibontakozásával kapcsolatban több
volt a sejtetés, mint a tényleges ábrázolás. Valahol a lelkük mélyén ment végbe
minden, mintegy törvényszerűen, hisz egy megtört lelkű fiúról és egy zavarodott
lányról van szó. Mégis olyan jól illettek egymáshoz, én meg úgy megszerettem
őket együtt, pedig ennél hajmeresztőbb párosítás kevés van. :)
A
maga módján romantikusnak is nevezném, bár azért óva intenék mindenkit attól,
hogy e szóba kapaszkodjon a regény kapcsán. Sokkal inkább hátborzongató
események, sötét tikok és lelki folyamatok összessége, amit árnyal némi
megmagyarázhatatlan romantika is.
Ez
megint egy olyan olvasni kell könyv, amiről egyszerűen képtelenség normálisan
írni. Olvasni kell, mert a szavakba öntött hangulatát újra leírni már szinte lehetetlenség.
Szellemvadászoknak és Supernatural rajongóknak egyenesen kötelező!
És már
csak az érdekelne, hogy mikor jön a következő rész? :)
A könyvet köszönöm a Geopen Kiadónak!
Értékelés: 
Csak az elejét, meg a végét olvastam el a posztank (a többit a könyv után :D), de biztató, hogy neked ennyire tetszett :)
VálaszTörlésEgy deka spoiler nincs benne. Sőt! Ez messze az egyik legrosszabbul sikerült posztom, mert a könyvhöz képest olyan semmit mondó, hogy majd lesül a bőr a képemről. De egyszerűen képtelen voltam megfogalmazni azt az érzést, ami a könyv olvasása közben bennem volt.
VálaszTörlésNem tudom, hogy nekem ez a könyv tetszene-e,....... amit írtál az alapján érdekes, érdekes, de félek, hogy az én romantikus lelkemnek ez már túl hátborzongató lenne.
VálaszTörlésA romantikus lelkednek... talán csöppet kevés lenne a romantika, de harcedzett lelkednek azért nem hiszem, hogy túl hátborzongató lenne.
VálaszTörlésNálam lehet az zavart be, hogy nemrég altattuk el a kutyát, én meg ilyeneket olvastam búfelejtőnek.