 |
| Eredeti cím: Archangel's Consort |
Kezembe akadt, mert...
imádom Nalinit! Ezt ragozhatnám még jó hosszan, de abból úgyis értelmetlen hablaty lenne.
Nem győzök elég hálás lenni Quiconque-nak, hogy ő bezzeg nem szereti, így az első könyvet nekem adta, s ezzel lehetővé tette, hogy megismerjem ezt a sorozatot.
A jelenlegi részért meg Csengának, aki feltehetően szintén nem kedveli annyira, így most már az én polcomon díszeleghet az Angyaltánc is.
Lányok, én nem értelek benneteket, de azért hatalmas ♥ mindkettőtöknek!
Közös történetünk:
Odáig oké, hogy lehetnek az embernek fenntartásai ezzel a sorozattal, lévén elég érdekes az angyalmítosz benne, de amit ez a rész produkált... vitt mindent!
Elismerem, az első két részben még magam sem rajongtam az arrogáns Raphaelért, Elena meg csöppet fura volt (kicsit még most is), de így a harmadik részre nagyszerűen kiforrta magát a kapcsolatuk.
Már-már megkockáztatom az Ilyet akarok én is!-kijelentést.
Az arkangyal egész hozzáfinomodott a vámpírvadászhoz, egyre többet kommunikálnak, nem csak úgy elbeszélnek egymás mellett. Csillapodott a gőg, előtérbe kerültek a múltbeli szálak, és most még a nyomozás is egész "pörgős" volt.
Persze Nalini esetében nem kell krimit várni, messze nem az izgalmak fokozása a fő erőssége... már ami a lövöldözős-kardozós-angyaltűz dobálós akciót illeti.
De egyéb téren... Hajj! Az olyan akciót bezzeg nagyon érti!
Érzékiség szempontjából magasan ez a könyv volt a legjobb! Olyan jelenetek... mit jelenetek, egész fejezetek voltak benne, hogy parázslottak a lapok a kezem alatt, és pörkölődött a szempillám, miközben guvadt a szemem olvasás közben.
Nagyon, de nagyon megírta ezt a könyvet.
Az erotika része itt a legkiforrottabb. A korábbi könyveiben sokszor a hangulatfestéssel keltett érzéki légkört, itt viszont már magára a cselekvésre is szánt kellő időt, (talán kicsit a leírások érzékletességének rovására) de... mit de! és annyira jól csinálta, hogy alapvetően kétévnyi romantikus-erotikus irodalom adagomat szolgálta fel a tizenkettedik fejezetben.
Ám ezen felül a történet is rendben volt.
Nagyon tetszett, hogy most aztán mindenkit felvonultatott, akit csak lehet. Az egész szereplőgárdát beleszőtte, és biztos kézzel irányította. Aki eddig annyira nem érdekelt, még annak a könyve után is sírva nyüszítek, hogy írja már, de piszok gyorsan, mert ép ésszel nem lehet kibírni, míg a Hetek tagjai könyvet kapnak.
Persze továbbra is Illium az atyaúristen, (hülye szóvicc, de muszáj! :D) ám szép lassan felsorakozik mellé Aodhan, Méreg és Jason is.
Dimitrivel annyira nem jövünk ki, de már úton az ő könyve, és van egy olyan sejtésem, hogy Singh kisasszonytól olyat kapok az Angyalkardban, hogy eszét vesztett arkangyal adja a másikat.
 |
| Forrás: nalinisingh.blogspot.com |
És nem csak a paralényeknek drukkolok. Aswini és Ransom könyvéről is nyugodtan elkezdhet tárgyalni a külföldi kiadó, mert valószínűleg ilyesmiről beszélt Gail Carriger nekünk annak idején. Így kell megírni egy regényt, hogy a rajongók szétszedjék a kiadót a folytatásért!
Még a nyomozást is élveztem, igaz, az utolsó száz oldal környékén már leesett a tantusz, hogy ki kavar valójában a háttérben, de azért még akadtak meglepetések a nagy összecsapásra.
Az meg, hogy Aczél Lajos személyében még egy fajta magyar jelenlét is volt, valami fenomenális. Úgy felröhögtem, hogy édesapa újfent elgondolkodott, hogy mi lehet velem a baj. :)
Persze nem csak ott nevettem. A párbeszédek csípősek, humorosak, és annyira illenek a szereplőkhöz, hogy az már szinte fáj.
Komolyan függővé váltam Nalinitől. Szerintem valami hihetetlen, ahogy ír, úgyhogy készítem a helyet neki George Mann mellett, mert ennek a nőnek még vagy 200 regényt le kell gyártania számomra, és akkor talán kicsit - ismétlem TALÁN és KICSIT - megnyugszom.
És igen, ez a bejegyzés egy nagy vacak, de egyszerűen nem tudok normálisan fogalmazni sem úgy, hogy egyfolytában az jár az eszemben, hogy inkább itt hagyom a francba az egészet, és megyek, újraolvasom helyette az Angyaltáncot.
Mert ezt a könyvet (és a sorozatot) egyszerűn olvasni kell, újra meg újra, mert hihetetlenül jó.
Az első olyan sorozat, ahol azt érzem, hogy minden egyes résszel csak jobb és jobb lett, márpedig ilyet nagyon kevesen tudnak.
Aki még bizonytalankodik, az most felejtse el gyorsan, és vágjon bele, mert ez a rész igazi koronája Raphael és Elena trilógiájának.
Remélem, azért a sorozatnak nem, és hamarosan újra összefüggéstelenül fogok rajongani a további részek felett! :)
Kiadó: Egmont
Értékelés:
Kizárólag csak bólogatni tudok helyeslően! Nekem is nagyon tetszett! A kép pedig a "bandáról" MUST HAVE :-D Lopkodhatok? Persze feltüntetném, hogy tőled és az eredeti blogról van :-)
VálaszTörlésKíváncsi vagyok az Angyalkard értékelésedre :-)
@MFKata: lopd csak, de nem tőlem van, hanem imádott írónőnk blogjáról. ;)
VálaszTörlésAnnyit elárulok, hogy az Angyalkard bejegyzés már időzítve van, és megszerettem Dmitrit annak ellenére, hogy korábban ő volt számomra a legérdektelenebb. ;)
Akkor megnyugodtam. Frászt kaptam attól a fickótól, de a könyv után más fényt kapott :-)
VálaszTörlésA képet viszem, mert valami nagyon állat! Bearanyozta a reggelem!
@MFKata: képzeld a kiadónak is tetszett! :) Kitették az oldalukra. Hú, most madarat lehet velem is fogatni... vagyis inkább angyalkát. ;)
VálaszTörlésNyugi, Dmitri is nagyon jó lett. Megszerettem a karakterét, és szerintem te is meg fogod szeretni. :)
Oh! A francba! Hát így kell befejezni?! Vagy 3x kellett visszaolvasnom, hogy "epilógus". Remélem még tervezi az írónő, hogy lezárja a kérdéseket, mint Pl.: Elena vérvonala - amit csak a legvégén sikerült említeni, na meg ott van Lijuan, aki továbbra sem igazán "jókislány", és ezt még megfejelik egy ős arkangyallal és csak nekem nem volt elég szájbarágós, hogy hogyan is keletkeztek azok az ezüst-éjfél-hajnal színű golyók, amivel Raphael dobálózott? No de kérem! Csak én látom úgy, hogy ez inkább a vég kezdete?!
VálaszTörlésAmúgy meg imádtam, és lehet csak azért akadtam, ki mert még sokáig szeretném olvasni. Most pedig muszáj folytatom Dimitri történetével (akit annyira azért nem akartam megismerni) vagy a többiekkel...Wáá ez tiszta gáz, mert nem lehet abbahagyni! :D
Alexandra
@Névtelen
VálaszTörlésDmitrit én se szerettem különösebben, de a könyvében azért meg lehet kedvelni. ;)
Most jelent meg magyarul Jason könyve, Angyalárny címmel, és már készül a következő Elena és Raphael könyv, szóval nyugi, hallunk még róluk! ;)