Egy regénylakás könyvei

Fülszöveg: Ez az elolvasása után még sokáig bennünk kísértő debütálás egy briliáns hangú új író tollából garantáltan legalább annyira magával ragadó, mint amennyire vitákat kiváltó mű, egy sokkoló tabló és helyzetelemzés az amerikai civilizáció küszöbön álló összeomlásáról – és arról, hogy mi következik azután. Az analógról digitálisra váltó televíziózás utóhatásaként felbukkanó, Sávhasználat néven ismert anarchikus mozgalom kisajátítja és önös céljaira fordítja a kihasználatlan rövidhullámú sávokat. A csatornák közötti statikus háttérzajba rövidesen baljós és ijesztő figyelmeztetések vegyülnek a civilizációnk küszöbön álló gazdasági, politikai és társadalmi összeomlásáról – és hidegvérű leckék arról, hogyan éljük túl a bukást, és hogyan boldoguljunk a kíméletlen új rendszerben, amely idővel elkerülhetetlenül feltámad a régi hamvaiból. 

Hiram és Levi fiatalemberek, egykori cserkészvezetők, és számtalan szerepjáték kampány veterán harcosai. Az egyetemi kampuszok, bevásárlóközpontok és zárt közösségek véráztatta harcmezőit járva egyszeriben azon kapják magukat, hogy új személyiséget öltve, és új ideológiákkal felszerelkezve egykori diákok, hackerek, és a társadalomba nehezen beilleszkedő egyéb elemek szedett-vedett csapatát vezetik, hogy eljussanak egy Amaranth nevű, már-már mitikus helyre, az új Ígéret Földjére, ahol egy törékeny jövő várja, hogy megszülessen általuk.

Kezembe akadt, mert...

a Főnix Kiadó felajánlotta, én meg épp megint ráuntam a paranormálisokra, márpedig ilyenkor köztudottan szeretem a posztapokaliptikus műveket.

Közös történetünk:

Azonnal felcsillant a szemem a Pulp 300 ajánlóján a borító elején. Azt írja, hogy "A Zaj az antiutópisztikus irodalom apró, ám annál pusztítóbb hatalma."

És én annyira akartam, hogy számomra is az legyen! De nem lett. :(

Általában nem hiszek abban, hogy vannak pasi és női könyvek. Oké-oké, egy férfi nyilván nem fogja falni a Harlequin füzeteket, ez tény, de azt megátalkodottan tagadom, hogy egy nő ne lelhetné örömét egy sci-fiben, tudományos értekezésben vagy épp antiutópisztikus történetekben.

De ennél a könyvnél mégis... Mégis azt mondom, hogy ez férfiaknak szóló könyv.

Először is azért, mert annyi benne a popkulturális utalás olyan tevékenységekre, melyekkel soha nem kerültem kapcsolatba, hogy már az elején hátrányba kerültem. AD&D szerepjáték, Gen Xerek, T-Ball... azt se tudom, hogy ezt eszik-e vagy isszák.

Aztán meg a technikai bla-bla. Ez gonosz részemről, de valahogy hidegen hagynak a csapágyak, az FCC csatornák, a köszörűélezés, a karbonacél... rögtön az elején rám zúdult annyi számomra idegen dolog, hogy követhetetlenné vált a történet.

Bár tény az is, hogy eleve másra számítottam. Általában a fülszöveget akkor olvasom el, mikor először kapcsolatba kerülök a könyvvel, majd mikor már belekezdek, hidegen hagy, és nem idézem fel.

A Zajnál ez erősen ellenjavallt, hovatovább kötelező azzal nyitni.

Adott egy világ, ahol átálltak az analóg televíziózásról a digitálisra (tehát valamikor napjainkban játszódik?) és valami fura okból kifolyólag az emberek elkezdték használni az analóg csatornákat különböző ügyes-bajos dolgaira.

Ez egyrészt fontos, hisz a digitális adásokat ellenőrzött tartalommal adták, másrészt meg nem értem, hogy az anarchistákon kívül ki a fenét érdekel ezzel bumlizni.

Nem azt mondom, hogy az anarchistákat le kell lőni, és a világégést is szeretem (szigorúan könyvben megírva), de nekem kicsit magas, hogyan is lehet ekkora hatalom egy idejét múlt technikában.

Akkor nyilván érteném, ha arról szólt volna a könyv, amit várok. Történetesen, hogy apránként kibontakozik előttem ez a zaj, ez a kódolt adás, és egyszerre változtatja meg az elém tárt világról a gondolataimat, apránként megismerem én is a tartalmát.

De nem. Itt rögtön a közepébe vágunk, Hiram és Levi már felkészült a világégésre, teszik a "dolgukat", én meg sodródom velük.

Szó se róla, a szerző igyekszik bemutatni az Összeomlás előtti állapotokat, a Felkészülés előtti időket, de teszi ezt olyan módon, ami roppant zavaró.

Az elbeszélés jelen idejű, ám össze-vissza ugrálunk az Esemény előttre és utánra. Trükkös egy írói technika ez, de sajnos itt most nálam nem működött.

Pedig egyébként értem az ilyesmi történeteket. Rendre van egy hitvitánk a srácokkal, hogy mit esznek az olyan filmeken, mint a Mementó, Blöff és hasonlóak, és rendre az jön ki, hogy az a jó bennük, hogy több szálon futnak, így nehezebb követni és értelmezni számukra a történetet. Én meg rendre hülyére röhögöm magam rajtuk, hogy Hajj, fiaim, ennyire nem lehettek egyszerűek! De itt van ez a könyv, én meg úgy érzem, hogy szükséges lesz megkövetnem őket, mert ezt bizony én sem értettem, annyira ugrál.

Eleve a Könyv szemelvényeivel megszakított részek is összezavartak, hát még, hogy sokszor azt se tudtam, hogy akkor én most melyik síkon vagyok.

Azért az javára szól a könyvnek, hogy igen tagolt, próbál segíteni, csak sajnos nem sokat ér.

Látom benne a zsenialitást is, csak nem értem. Az se sokat javít a dolgon, hogy mindenről túl általánosságban beszél. Összeomlás, Esemény, Felkészülés... nőből vagyok, nekem nevesítsen. Mikor? Hol? Miért? Hogyan?... meg még kismillió kérdésem van.

Persze nyilván pont attól kellene ütnie az általánosításnak, hogy így bárhová, bármikor elhelyezhető lehet a történet. Nem kapunk konkrétumokat, s ettől kellene vibrálnia a belső feszültségnek... ám én sajnos jobbára csak untam. Vagy zavarodott voltam.

A regény nem egy újabb világégést ábrázolt számomra, hanem sokkal inkább egy road trip, ahol megyünk, keresünk valamit, közben fejlődünk, vannak (tév)eszméink, melynek meg akarunk felelni, és érzésre ez az egész történet sokkal inkább működik a szerző fejében, mint a lapokon.

Nem tudom, hogy mit gondoljak erről a könyvről. Nem mondom, hogy rossz, mert távolról sem az, de valahol betegesen fura. Ráadásul én azt szoktam szeretni, sőt, még érteni is, de most annyira nem láttam bele a történetbe az értelmet.

Nem nőknek, lányoknak való történet! Nekem sem való. Olyan helyekről merít, olyan elemeket használ a könyv, ami nem hozzánk tartozik. És ha csak kis esély is van rá, hogy beleszólhatunk, ha jön egy világégés, az biztos nem ilyen lesz!

A könyvet köszönöm a Főnix Kiadónak!

Értékelés: