Nevada Barr: Ördögkatlan - Egy regénylakás könyvei Nevada Barr: Ördögkatlan - Egy regénylakás könyvei
Friss posztok:

Nevada Barr: Ördögkatlan

Írta: Gretty | 2012. október 9., kedd | 00:30

Fülszöveg: Anna Pigeon meztelenül, betört fejjel, kificamodott vállal ébred egy víznyelő üreg mélyén a Glen Canyon sivatagos fennsíkján. Kiszáradt nyelve feldagadt a szomjúságtól. Fogalma sincs, hogyan került oda, nem emlékszik, mikor veszítette el a ruháját és az eszméletét. Kétségbeesetten próbálja felidézni, mi történhetett vele, és közben igyekszik felfedezni szűk börtönét…

Kezembe akadt, mert...
már olyan régóta akartam valami krimit is a repertoárba, hogy amikor hallottam erről a könyvről, úgy döntöttem, hogy ez lesz az!

Közös történetünk:
Utóbb kiderült, hogy egyáltalán nem döntöttem rosszul, de magamban igen korán módosítottam is a képletemet krimiről lélektani krimire. Mert ez a könyv inkább azt az irányvonalat képviseli, mint a klasszikus Agatha Christie-ket. 

Ez persze egyáltalán nem válik a hátrányára, sőt, megkockáztatom a kijelentést, hogy a klasszikus krimiken én bizony unatkoznék. Nevada Barr után meg főleg.

A hátborzongatóan valós krimik koronázatlan királynője olyan katlanba hajítja olvasóit, melyből nincs menekvés. Kijutunk ugyan a bajból, fényt derítünk a rejtélyre, de örökké függeni fogunk Nevada Barr munkásságától!

Az emberi lélek szennye és méltósága egyaránt olyan tökéletesen van megfestve, mint a kies táj, mely helyszínül szolgál minden regényben.
Mesterien játszik az érzelmekkel, bravúrosan ábrázolja az emberi jellemet. Az orrunk előtt bűvészkedik a cselekménnyel, és olyan manipulatívan irányítja a történet szálait, hogy amint sejteni kezdenénk valamit, máris mintha káprázni kezdene a szemünk.

A magas sziklafalak között egy kerek földdarab [...] húzódott meg természetes menedéket alkotva. Az itt élő bennszülöttek a félkör alakú kőfal legészakibb pontján barlangot vájtak a sziklába még jóval azelőtt, hogy Kolumbusz kidumálta volna Izabellát a vagyonából.

Rég örültem ennyire sötéten megírt regénynek. Nem is krimi ez, hanem egy lélektani utazás valami egész mocskos dolog mélyére.
Anna Pigeon ugyanis a gyász elől menekül egész furán következetlen módon Glen Canyonba, ahol a létező egyik leggusztustalanabb munkába vág bele, hogy enyhítse gyászát. Konkrétan a gyász magját ugyan már nem kapjuk meg (az lezajlott a regény indulása előtt), de a fásultságot igen. A hiányt. A félemberséget. A fantomfájdalmat. A vegetálást. Mindent, ami ilyenkor lüktet egy emberben. (És higgyétek el, én tudom!)

Mindentől félek. Félek felébredni, elaludni, egyedül élni, valaki újjal együtt élni. Félek attól, aki abba az üregbe dobott, aztán összevagdosott. Félek, hogy csalódást okozok a nővéremnek. Azt hiszem, az egyetlen, amitől nem félek, az a halál.

Persze nem maradhat így a főhősnő, mert abból hogyan is lehetett volna még 16 másik kötet, így Nevada asszony, illetve közvetítésére egy szörnyeteg lehajítja őt egy víznyelőbe, ahonnan látszólag nincs menekvés, nincs társaság.

Már nem térből és időből kiszakítva hevert elkábítva a napok fogságában; itt volt, pontosan ezen a helyen, méghozzá szerdán 15:27-kor. Az idő nem volt lényegtelen, minden eltelt perc számított. Igazából az idő az egyetlen tulajdona minden embernek. A bölcső és a sír közötti mennyiség. Aki ezt ellopja valakitől, az az életet lopja el - ami mindennél drágább ezen a világon.

Az, amit a víznyelő mélyén művelt Annával, s roppant szuggesztív írásmódjának köszönhetően az olvasójával, valami felháborítóan jó! (Itt jegyezném meg, hogy Illés Róbert bravúrosat alkotott. Szerintem léptessük elő hivatalos Nevada Barr fordítóvá. Úgy, ahogy George Clooney-nak sem lehet más a magyar hangja, mint Szabó Sipos Barnabás...)
Amikor Anna szomjazott, én szomjan akartam veszni; amikor félt, jól jött volna Egykönyvmoly baltája... s utólag visszagondolva szégyellem is, hogy olyan lassan haladtam az első harmaddal.
Nem mondom, nagyon szokni kellett azt a kiszolgáltatottságot, ami szinte sugárzott a lapokon keresztül.

Aztán persze csodásan elkezdett feléledni az életösztön (na, bennem persze nem, de a mondvacsinált ranger asszisztensben igen) és a víznyelőből is kikerülünk. Szerencsére nem mindenféle átmenet nélkül esünk neki a nyomozásnak, sőt, nem is igazán nyomozunk. Kérdések persze vannak, ám sokkal inkább az olvasóban. Nevada jó érzékkel nem nyúl Annához, hanem meghagyja abban a fura poszt-traumatikus állapotban, amit sokan talán következetlenségnek és butaságnak címkéznének fel.

De kérdem én: melyikünk csinált végig akárcsak ehhez hasonlót is? Ki tudott volna kijönni abból a gödörből?
A némasága, a szégyen, a tehetetlen elfojtás és az ebből fakadó következetlenség csak reálisabbá teszi a dolgokat, nem elhitelteleníti. Ott és akkor helye van, hogy Anna bizalmatlan mindenkivel, és Jenny iránt is csak kényszerűségből nyílik meg.

Jenny egyébként nagy kérdőjele a regénynek. Nem tudom, hogy szerepet kap-e még később (bár örülnék neki), de itt egy árnyalatnyit az volt az érzésem, hogy jobbára a homoszexuális vonal beemelése miatt szerepel. Persze a karaktere rendben van, de nem bírom elhessegetni magamtól az érzést, hogy a szereplő legfőképpen azért szerepel, hogy pikánsabbá tegye a gyanúsítottak körét.

Egyedül, pszichológus és öngyógyító könyvek segítsége nélkül jött rá, hogy ő valójában szereti a férfiakat. Csak a nőket jobban. Kocsmai verekedésekben, vagy ha egy nehéz tárgyat A-ból B-be kellett eljuttatni, a férfiaknak nem akadt vetélytársuk.

Akik egyébként igen sokan voltak, és akárhogy próbáltam megcsípni a szörnyeteget, valahogy mindig szemcsés maradt a kép. Nem egy bizonyos nyom mentén haladtunk (persze a végén kiderül, hogy miért is nem), hanem inkább csak montázsokat kapunk a lehetséges elkövetők gondolataiból, és én mondom, ember legyen a talpán, aki összerakja a dolgokat alig valamivel a vége előtt.

Aminél viszont még bennem is felmerült némi elégedetlenség.
Egyértelműen a két csúcspontja a könyvnek: a két kilátástalan helyzet (bizony, kettő is volt) és nagyon erős az a tagadás-féle is, ami Annában végbemegy, majd feloldódik. Épp ezért a szörnyeteggel való szembenézés túl egyszerű lett. Valahogy hiányzott a helyzethez illő drámaiság, ne adj isten őrület, amivel még szerintem fokozhatta volna az írónő a végkifejletet. Eltolta a hangsúlyt a végszóra, mely Steve és Anna között hangzik el, s bár értem, hogy miért, mégsem tudom elismerni. Kár érte, nagyon kár, mert egy polgárpukkasztó alapigazság miatt feláldozta azt a dramaturgiai helyzetet, amire a könyv eleje óta várunk.

Annyi magvas, kegyetlenül reális, mégis arany igazság elhangzott a könyvben, hogy a nők fegyverkezését akkor is kihallottam volna végül, ha a helyzet lezárása drámaibb.

A férfiak hagyományosan a fizikai erőszak segítségével alacsonyították le a nőket. Háborúkban és viszályokban az erősebb nem azon egyszerű okból alázta meg a nőket, hogy rajtuk keresztül megalázzák a férfiakat, akikhez tartoztak, a nőket puszta edénnyé alacsonyítva, amely a férfiak egymás iránti gyűlöletét rejti.

És furcsa is, hogy végig elemezgettünk mindent pszichológiai szempontból és végig párhuzamot vontunk a színház és a való élet között, s mikor jön a katarzis, nem kapjuk meg. Nem használta ki a szemtől-szemben helyzetet, pedig a miértek, a szörnyeteg "háttere" széles tárházat nyújtott volna ehhez.

Igen! Pont azt a nyersséget hiányoltam a végéből, amiért pedig kifejezetten támadják az írónőt hazájában. Remélem, mindez csak az előzménykötetnek tudható be, és fura is, hogy ilyet mondok, de őszintén örülnék, ha a későbbiekben még komorabb, még kegyetlenebb, még sötétebb helyzeteket kapnánk, ennek megfelelő lezárásokkal.
Alapvetően nem szeretek még olvasmányaimban is szembesülni a kegyetlen világgal, de van valami ebben a nőben (mindkettőben: Annában és Nevadában is), amitől úgy érzem, hogy mégis ezt akarom.
Olyan örvény ez, ami elkapott, és csak húz lefelé, én meg boldogan szállok alá a következő részekkel!

A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!

Értékelés:

Ha tetszett a poszt, oszd meg másokkal is!

3 megjegyzés:

  1. Én most végeztem vele. Közben jegyzetelgettem, majd holnap írok bejegyzést. Nem voltam elájulva sajnos....a zsenialitás és a misztériumszövés a részletekben rejlik, amik egésszé összeállva kiadnak egy képet és nekem ez hiányzott. Úgy érzem ebben a témában, ami végülis ezeket a tetteket motiválta az írónő a felszínt kapargatta és csak a gyilkos elmékbők már mindenki által ismert alapjellemzőket használta fel hogy alátámassza a motivációt, de nem mert igazán belemenni, ezért nem is ütött a végén. Nem tudom hogy írjak kiegyensúlyozott posztot..nekem nagy csalódás egyrészről :(

    VálaszTörlés
  2. Bírom, hogy ennyire megosztó ez a könyv! :)
    De az nagyon érdekelne, hogy teszel-e egy próbát a következő, a kvázi első résszel, az Oroszlánkörmökkel?

    VálaszTörlés
  3. Teszek, mert lehet hogy megírt egy tökre jó sorozatot, ami kellően érdekes meg minden, főleg úgy hogy nem tudod ki ez az Anna (na nekünk ezt már elcseszték:D) és akkor válságba került v vmi és gyorsan írt egy előzményt. Mondjuk ha abban is ilyen nyögvenyelős leírások lesznek hogy sehogyse bírom elképzelni miről van szó, akkor nem leszünk jóban :D

    VálaszTörlés

Ez a blog az ÖnTörvényű Bloggerek Klubjának tagja! Bárminemű plagizálás az Éhezők viadalán való azonnali részvételt vonja maga után!

Ha vinnél valamit, merthogy nem közkincs ám ez itt...

Creative Commons Licenc
Gretty Gretty szerint a világ - Egy regénylakás könyvei című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 3.0 Unported Licenc alatt van.
DMCA.com .

Ha üzennél...

Név

E-mail *

Üzenet *

Bemutatópéldány
Vendégszerepléseim a Klubrádió (95,3) Bemutatópéldány című műsorában, ahol Tímár Ágnessel beszélgetünk könyvekről.
.
 
Support : Creating Website | J. | Mas
Proudly powered by Blogger
Copyright © 2010-2013 Egy regénylakás könyvei - All Rights Reserved