Fülszöveg: Amikor Torremolinosban, egy ott folyó régészeti ásatáskor, több évszázados, hihetetlen leletre bukkannak, akkor a régészek ki máshoz fordulhatnának, mint az ebben a kis halászfaluban élő, sejtései szerint már csak hónapokat számláló biológus professzorhoz. És elkezdődik a hihetetlen kalandozás az időben, hogy megfejtsék azt az évszázados titkot, a Tavene rejtélyt, mely talán megmenti az emberiséget. Lebilincselő gondolatok, gördülékeny stílus teszik felejthetetlenné a regényt, minden olvasója számára.
Kezembe akadt, mert...
nem bírok ellenállni a filléres könyveknek? :\
Közös történetünk:
Hát előre is elnézést kérek Mátyás Juliannától elkövetkezendő szavaimért, de mentségemre legyen szólva, ez már a becsomagolt verzió.
Ugyanis ez a könyv rosszabb volt, mint a Mona Lisa ébredése és az Evermore együttvéve, ami nagy szó, mert szentül meg voltam győződve róla, hogy ezeket piszok nehéz ám alulmúlni. De sikerült.
nem bírok ellenállni a filléres könyveknek? :\
Közös történetünk:
Hát előre is elnézést kérek Mátyás Juliannától elkövetkezendő szavaimért, de mentségemre legyen szólva, ez már a becsomagolt verzió.
Ugyanis ez a könyv rosszabb volt, mint a Mona Lisa ébredése és az Evermore együttvéve, ami nagy szó, mert szentül meg voltam győződve róla, hogy ezeket piszok nehéz ám alulmúlni. De sikerült.
Maga a sztori, még érdekes is lehetne. Adott egy lelet, egy növény, (illetve kettő, de ez valójában tökmindegy) amit egy hermetikusan lezárt edényben találtak régészek Spanyolországban.
Na eddig érdekes, mert ebből ki lehetett volna valamit hozni, amolyan orvostudományi fikcióként, de miután feldobtuk az alaphelyzetet, el kellett kezdeni a hibákat egymásra halmozni.
Először is, egyik főhősünk Leslie, egy halálos betegséggel küzdő (egyébként nem is küzd, csak várja a halált) biológus, akit odarendelnek a lelethez, előzetes vizsgálatok miatt.
Aztán odaesik melléjük Moyra, aki civilben klinikai pszichlógus, és egyébként leküzdhetetlen vágyat érez, hogy ásatásokra járjon. Persze ezt hagyják is neki, mert egy óriási horderejű ásatáson a civilek csak úgy fel s alá sétálgathatnak, ha kellőképpen kíváncsiak.
Aztán van még itt kismillió régész, akikre már nem is emlékszem, olyan jelentéktelenek voltak.
Mindenki rááll az ismeretlen eredetű növény meghatározására, aztán jön a kormány, mindenkit elzavar a franca, ők meg miután elloptak egy levelet, folytatják a kutatást.
Egy ősi legenda nyomán kezdenek kutatni (nah ja, tudós emberek szeretnek mítoszokra hagyatkozni, mert az olyan megalapozott szakmailag) és eljutnak Írországba.
Közben a washingtoni fejesek is igyekeznek megfejteni a növényi összetevőket, hiszen kell a tudás a gyógyszeripar, s ezáltal az emberiség uralásához.
A romantikus szálakat meg inkább hagyjuk!
"Némelyik könyv Moyrának olyan nehéz volt, hogy Leslie segítsége nélkül felemelni sem bírta. Nagy erőfeszítéssel próbálta legyőzni a könyvek súlyát, de nem mindig tudta. Leslie ilyenkor gyönyörűnek látta."
Nah pfff... erőlködés közben tök szexisek a nők. Ezt miért csak most kell megtudnom? Mentem erőlködni!
Szóval épp még érdekes is lehetne a történet, csak sajnos nincs karakterizálás. Helyettük muppet-figurák vannak. Mindenki vagy haldoklik, vagy valami eszméletlen gyerekes megérzés hullámon lovagol, vagy csak próbál tudományos lenni.
Nincsenek párbeszédek sem, illetve, amik vannak, azok elég sótlanok. Tök lényegtelen dolgokról beszélnek, ráadásul a karakterizálás hiánya miatt az író folyton belső monológokkal gyilkolja az agysejtjeimet. Ráadásul olyan triviális dolgokkal, hogy esküszöm, az oviban a gyerekek orrtúrás közben komolyabb dolgokon méláznak.
"Leslie nyitott tenyerében fénylett a levél. Még elég korán volt, de már az ódon, kis helybeli sikola szertárában tüsténkedett. Az idefele vezető úton vett magának szendvicset, egy korán nyitó kávézóban, ahol ő volt az egyetlen vendég. A kávézó az iskola mögötti utcában állt, s ahogy kifizette reggelijét már indult is tovább, úti célja felé. Jól ismerte az iskolai szertárost, aki nem vitázott vele, hanem gondolkodás nélkül beengedte őt.
Mr. Leslie-nek biztosan fontos vizsgálatot kell végeznie.Kedvelte ezt a külföldi férfit és így gondolkodott róla."
Hát igen, sosem lehet tudni, hogy épp kinek a fejecskéjében vagyunk.
Egyébként leírás sincs, csak egy halom tőmondat egymás mellé dobálva, gondolom azért, mert ez ám olyan komoly téma, hogy nem szabad még mellé esetleg összetett mondatokkal is fárasztani, nehogy ne értsem meg a mondanivalót.
"Leslie-ék útra keltek Írország fel. Pontosan olyan időjárás fogadta őket, amilyet vártak. Eső, eső és megint eső. De nem az erős zivatarféle, hanem az a lágyan szemerkélő. valamiért most egyikük sem érezte azt, hogy zavarná ez a finom permetezés.
De természetesen min nem volt náluk? Esőkabát."
Na most ehhez mit szóltok? Hát nem volt náluk esőkabát!
Amire egyébként nem jöttem rá, hogy mi lehet, annyira kimerített a nyögve-nyelős stílus, a kontrollálatlan történetvezetés.
Talán az, hogy mindig van remény az emberiségnek? Minden jó, ha vége jó? A legfontosabb az egészség, a család és a barátok?... (több közhely hirtelen nem jut eszembe)
Talán az az egyetlen előnye a könyvnek, hogy ahhoz képest, hogy nem látta szerkesztő, helyesírási hibák nincsenek benne. Persze a központozással komoly problémák vannak, főleg, mikor a szereplők gondolatait akarja rám erőltetni, legalább a 3 pontos hibák elkerülték a könyvet.
Ettől függetlenül az én tanulságom most az, hogy még ha tetszik is a borító, az életben nem veszek könyvet többé 200 forintért, mert ez lesz az eredménye. Ráadásul a legszebb az, hogy ennek a teljes ára 1990, pedig már a kétszázas is egy vagyon érte.
Kiadó: Illia & Co.
Értékelés:
muhahahaha koffein helyett ez most jól esett. Hjaaaaj nem tudom te hogy vagy vele, de nekem már a fülszöveg is zavaros és semmitmondó! VIszont, amitől falnak megyek és nem egy könyvben látom, az, hogy kötőszavakkal kezdenek mondatot úgy mint ,,De..." meg ,,És". Öcsém hát ezek mellérendelő tagmondatokat kötnek össze...hajamat tudom tépni tőle :D
VálaszTörlés