 |
| Eredeti cím: Touch the Dark |
Fülszöveg: A Megérint a sötétség a világhírű Cassandra Palmer-sorozat első része. Karen Chance írónő ebben a kötetben kalauzol el minket először Cassie különleges világába, ahol otthonosan mozognak a természetfeletti lények, a görög mitológia álomszerű alakjai pedig a középkori Európa szörnyeivel és modern korunk rémlényeivel csatáznak. Az olvasót az első oldaltól foglyul ejti a különös világ, ahol bármelyik pillanatban megtörténhet a legmeglepőbb fordulat is...
Cassandra Palmer élete korántsem átlagos. Látomásai véletlenszerűen felvillantják neki a múlt vagy a jövő fontos pillanatait. Emiatt figyel fel rá és rabolja el még kislány korában Tony, a több száz éves vámpír. Hatalmat akar Cassie látomásaiból – mindent tudni akar üzletfeleiről, pedig azt még nem is sejti, hogy a szellemek szintén kapcsolatot tudnak teremteni a lánnyal. Két évvel Tonytól való szökése után Cassandra halálos fenyegetést kap. Ezzel véget érnek az unalmas hétköznapok, menekülnie kell a vámpír?k elől. De nem csak nevelője üldözi, nyomába erednek más vámpír nagymesterek, hadmágusok, sötét varázslók és boszorkányok is.
De vajon mit akarnak a fiatal, ártatlan lánytól? Mi köze mindennek Carcasonne várának kínzókamráihoz, ahová Cassie látomásai újabban vezetnek? Sikerül-e kideríteni, valójában mi történt pontosan a húsz évvel korábban elhunyt szüleivel?
Kezembe akadt, mert...
Zenka külön kis párbaja a párbaj során felkeltette az érdeklődésemet Pritkin iránt. S mivel már eddig is megvolt a sorozat, valamelyik 2+2-es Kelly akciónak köszönhetően, gyors előre vettem a várólistán ezt a kis gyöngyszemet...
Közös történetünk:...
amivel vért izzadtam az elején. Négy napomba telt két fejezeten átrágnom magam, és igen komolyan fontolgattam, hogy passzintom fel a sorozatot Rukkolára, mikor elhatalmasodott rajtam szibilla énem, és megálljt parancsolt a kezemnek. Egy kis kitartást meg az olvasókámnak, így ahelyett, hogy feladtam volna, drasztikusan magamra erőltettem a tovább olvasást.
S lám, egész megtetszett a végére!
Persze azért enyje-benyje Karen Chance-nek, amiért 330 oldalon ennyi információt akart belepaszírozni a fejecskémbe! Ez azért kicsit embertelen, főleg, ha azt veszem, hogy a regény legalább harmadában Tony-ról hallottam, s az ő kis viselt dolgain keresztül ismertem meg ezt a különös világot.
De miért is volt ő ennyit emlegetve, mikor nem is szerepelt ténylegesen a könyvben? Oké, Cassandra előle menekül, s általa lehetett a legéletszerűbben bemutatni a jelenlegi paralények kompániáját, ám így sajnos néha volt egy olyan mellékzönge, mintha Tony körül forogna a regény...
Pedig nem!
Cassandra Palmer (született szibilla anyától és ember apától - aki egyébként egy vámpír csatlósa volt) élete jelentős részében persze nagyon meghatározó szerepe volt, lévén ő tette árvává, majd neveltette fel, hogy kihasználja a látnoki képességeit, de a történet ott indul, mikor már Cassie 3 éve függetlenítette magát ettől a zsíros hájpacnitól.
 |
| Tomas, némi fodrászat után |
Szóval Cassie tanúvédelmi program keretében bujkál, többnyire magányosan, ám mégis akad társasága. Legjobb cimborája Billy Joe, aki haláli egy figura - szó szerint, már csak azért is, mert szellem -, és van egy lakótársa is - Tomas -, akivel eléggé tartják a három lépés távolságot.
Persze lépten-nyomon cseveghet még kismillió másik szellemmel is, hiszen a halottlátás számára csak egy szimpla képesség, ő mégis inkább visszahúzódva éli világát.
Ebbe az idillinek azért nem nevezhető állapotba kavar be egy jövőből jött üzenet, mely a haláláról szól.
Nyakába is veszi a várost, hogy menekülés előtt még elbúcsúzzon lakótársától, ám innentől már semmi sem úgy alakul, ahogy az eddigi menekülések során kialakított rutin diktálná.
Tomasról kiderül, hogy kicsit több, mint szimpla lakótárs, Tony mellett más is meg akarja ölni, váratlan védelmezői, illetve kötelességei akadnak, és még a származásáról is kiderül pár plusz információ.
Ez így még épp egyszerűnek is tűnhetne, ám ha azt vesszük, hogy egy soklényes világba csöppentünk, közléskényszeres írónővel fűszerezve - aki egyébként a világért sem írna akkor már legalább négy-ötszáz oldalon keresztül -, már közel sem olyan egyszerű követni az eseményeket.
 |
| Pritkin? Szinte látom magam előtt, ahogy dagadnak az erek a nyakán, és vérben forognak a szemei. :) |
Nagyon kellett hegyeznem, hogy képben maradjak, s bizony, egy idő után muszáj volt jegyzetelnem is. (Ha más nem, a bejegyzés érdekében...)
S bár angolul eszem ágában nem lesz olvasni, annyit azért érzékeltem így pusztán csak a magyar verzióból, hogy sokat köszönhetek Bertalan Györgynek - a fordítónak -, hogy ennyire élveztem a sztorit a fentiek ellenére is. A szókészlete meg kifejezetten tetszett, főleg, mikor már tudtam ilyen nüanszokra is figyelni.
Persze a sztori maga is jó! Nem titok, hogy lélekben mennyire rajongok a soklényes könyvekért. Azért csak lélekben, mert a valóságban aztán mindig húzom a számat a kezdő köteteknél, mert sokallom a rám zúdított információt. Mint itt is.
Sok volt, és tömény, és zavaró, és aláírom, hogy mondandóját tekintve nem sokkal kevesebb az információ, mint például Wardnál (annak ellenére, hogy ott két csapat küzd csak egymással). De míg ő több száz oldalon igyekszik megismertetni a fejében élő kis világgal, itt (és egyébként Cole-nál is) sűrítményben kapok mindent. Ami nem mindig jó.
Persze aláírom, hogy Ward már néha túl is írja a könyveit, de a magam részéről a fent említett sorozatok köteteinél olyan 400-500 oldal közötti oldalszámmal boldogan kiegyeznék.
No de nem vekengek ezen tovább. Így lett megírva, és kész!
 |
| Mircae egyébként valahogy így nézett ki valójában ;) |
Viszont nekem ezzel az ég egy adta világon semmi bajom nem volt!
Itt aztán tényleg van ezernyi különféle lény, a vámpíroktól elkezdve, a szatírokon át, egészen a gólemekig. (És yeee! Megvan az első vérlényem is, valami fura félig kecske kinézetű vérpatkány képében is! ;))
Ráadásul a fele banda ismert, vagy kevésbé ismert történelmi (vagy mitológiai) személyiség.
Mivel egy kötözködős dög vagyok pár olvasóm szerint, s a következő kijelentésem után ezt nem is tagadhatom, még utána is olvastam ezeknek a személyeknek, hogy lássam, mennyire szabadon merített ihletet Chance. Így boldogan mondhatom, hogy finnyás kis ízlésemnek pont kellemes mértékben élt az írói szabadsággal, s adott mégis történelmi színezetet számos dolognak.
Vámpír például Kleopátra, Raffaelo, Hasfelmetsző Jack, Vlad Tepes testvérei (mondjuk ezen nem szabad csodálkozni), de még a Vasálarcos, XIV. Lajos testvére is. (Fura mód, én ezen lepődtem meg leginkább.) Christopher Marlowe meg, főleg azzal a Shakespeare elmélettel... Humorból hibátlan! :D
Szóba kerül a Delphoi jósda, az inkák, és még a boszorkányság metafizikai magyarázata is, de mindez olyan tálalásban, hogy eszembe sem jutott akadékoskodni. Chance - annak ellenére, amit már fentebb kifogásoltam - egy nagyon jó kis világot pakolt össze! (Sőt, még az is megfordult a fejemben, hogy mekkora poén lenne, ha könyvek esetében is működne az, ami néhány sorozatnál, és csinálnának Cole-lal egy crossovert valamikor.) :D
 |
| Louis-César meg így, és pont a másik oldalágról volt fattyú. Csak úgy mondom! :) |
Erős főhős, aki tudja mit akar... na jó, igazából leginkább azt tudja, hogy mit nem akar (bevallom, ebből talán később még gondjaim lehetnek, de most rendben volt), és nem ijed meg a saját árnyékától, de legkevésbé sem arra vár, hogy megmentse valaki őt szerencsétlenkedései közepette.
Nem mintha nem hibázna, vagy menne néha fejjel a falnak, de nem nyafog, vagy sajnáltatja magát, ezért egész könnyen belopta magát a szívembe. (Végre elkezdhetek ilyen listát is írni!)
A végén mondjuk csodálkoztam picit, mert számomra olyan kis 'feltétlen folytatást akarok írni'-szagú, pedig akár egy szép, kerek-egész történet is lehetett volna belőle.
Mindenesetre folytatom az írónővel együtt, mert kíváncsi vagyok, hogy merre szövi tovább az eseményeket, és főleg arra, hogy továbbra is fog-e tetszeni mindez számomra, mert van bennem némi félsz, hogy talán a karakterizálás terén lesznek a későbbiekben gondjaink.
Meg nem mondom, hogy pontosan miért van ez bennem, remélem szibilla énem csak megcsal ezzel kapcsolatban! ;)
Kiadó: Kelly
Értékelés:
Hú, nem olvastam el csak a poszt elejét, na mondom, már megint azt kell írnom Grettynek, hogy olvasd tovább, mert jó lesz :D, és tök jó, hogy te is rájöttél a sorozat nyitjára. Amit megjegyzek, tényleg szokni kell, nem egy átlagos kis urban fantasy. És hidd el nekem, hogy a következő rész jobb lesz, a harmadik meg, hú, hát a harmadik nekem nagyon-nagyon. ( Főleg mert ahogy egyre előrébb és előrébb jutunk, egyre többet szerepel benne Pritkin. ) Na, most azért örömködöm, meg eszembe juttattad, hogy erről is elfelejtettem írni.
VálaszTörlésMost jutottam el odáig, hogy értelmesen válaszoljak. :)
VálaszTörlésNem állt szándékomban pont Rád a frászt hozni, főleg, hogy miattad vágtam bele a sorozatba. Az az álompasis posztod, ahol Pritkin is felbukkant... egyszerűen ki kellett derítenem, hogy mire fel a nagy szerelem. :)
Mondjuk, itt még annyit nem szerepelt, de jó lesz ez, érzem én. :)
Szia Gretty!
VálaszTörlésAnnyira ajánlotta(d) mindenki és mert már rajta volt a listán belevágtam! Újra csak köszönöm, mert tényleg jó! Először az jutott eszembe, a könyvben nem is 24 óra egy nap mert ennyi mindent még egy főhősnő sem bírhat ki! Mégis hihetetlenül jól meg van csinálva. (Oké, a híres történelmi személyek még mindig nem jönnek be, de lehet ez csak az én heppem). És az első rész után azon kattog az agyam, hogy nem tudom igazán ki lesz a főhősnőnk szőke lovagja!! Ugyanis személy szerint nem hiszek Mircea-ban (a kis hatalommániás dög!) és milyen gáz már, hogy a három "hős lovag" kéri a csaj segítségét, hogy ugyanmár szálljon szembe a gonosszal, nehogy párbajozni kelljen...XD Ez tök gáz, ha belegondolunk. Na meg ott van Pritkin (akinek tök gáz a neve) és csak szidja Cassie-t, de olyan hévvel, hogy néha kedvem lett volna bekiabálni a vitáikba, hogy "Menjetek már szobára!" :D Vagyis letettem a voksom - asszem, de most sürgősen folytatnom kell a második kötettel :)
Alexandra
Alexandra! Te vagy az én hajtóerőm, komolyan mondom! :D
TörlésHjajj, mik lesznek még itt! Mire eljutsz a negyedik részig, már... ááá, de majd rájössz. :D
Mi már (a Holdvadász csapat) viszketünk, sőt, remegünk, mióta megkaptuk ma a szállítási értesítőt, és alig várjuk, hogy újra munkanap legyen, mert már annyira vetnénk rá magunkat az ötödik részre.
Addiktív az egész sztori, de ezt te is hamarosan tapasztalni fogod. ;))
A történelmi személyeket meg szerintem meg fogod szokni, mert Chance nagyon alapos, és sokkal alázatosabban közelít mindenhez, mint az átlag szerzők. Meglepően sok tényszerű dolgot sző bele - igaz viccesen - a történetbe.
Pritkin meg... fogsz te még nekem olyat írni, hogy Pritkin ♥! ;)