Egy regénylakás könyvei

Fülszöveg: Amerika egyik legismertebb vásárlási és fogyasztási szakértője, Janice Lieberman, megosztja velünk a legkiválóbb módszereket és titkokat arra az esetre, amikor életünk legfontosabb „darabját”, a férjünket szeretnék „beszerezni”. Lieberman rámutat arra, hogy hogyan esünk rendszeresen ugyanabba a csapdába, és nyúlunk a nem megfelelő „darabért” a beszerző körút során.

Kezembe akadt, mert...

hát igen, kézbe vettem, mert ha épp nem is arra láttam elérkezettnek az időt, hogy bekössék a fejem, de azért a randilóra való visszaröppenés előtt feltétlenül jól jön, ha felfrissíti az ember lánya az alapokat.

Közös történetünk:

És ha már könyves formában is lehet mindezt, akkor miért is ne? A könyvben említett barátnőkkel ellentétben, az enyémek általában úgyis mindig mellélőnek, ha tanácsadásról van szó.

Nem is tudom, hogy pontosan mit vártam ettől a könyvtől. Illetve azért tudom. E férjfogásra kiéleződött könyvecske számomra azért előrevetítette, hogy nem a lúzerekkel való randik összehozásában lesz hasznomra, (mondjuk e téren sose volt gond önállóan sem, és egyébként éppen ez a probléma) hanem a rendes, dolgos, hovatovább becsületes példányok felismerésében. Az meg kinek nem jönne jól?

De komolyan! Ha engem teszem azt, ledobnának egy olyan szigetre, ahol van 1000 pasi, akik közül 999 normális, egy meg nem, hát naná, hogy én azt az egyet megtalálnám. Elsőre!

Ebből meg már elegem van, és jó lenne, ha a 999-et venném észre, és azt az egyet nem.

Ehhez ígért ez a könyv egy személyre szabott bevásárló listát, és némi praktikát, hogy hol érdemes vásárolni.

Alapvetően három részre van tagolva a könyv.

Az elsőben teszünk rendet a fejekben, és bevallom, ez a rész szolgált leginkább épülésemre, és a szembesítések ellenére ez is tetszett a legjobban.

Felismertem például, hogy az extra válogatós kategóriába tartozom, ráadásul bőven az igazságtalanul határt átlépve.

A kifogásokról szóló résznél nagyon jókat nevettem magamon, már csak azért is, mert rájöttem, hogy az eddigi Bibliám e téren a Tizenkét jegy - mind gazember című könyv volt, és abban bizony nem nehéz olyat találni, ami már alapozza is meg - még ha nem is tudományosan -, hogy miért nincs nekem szükségem senkire. (Igen, ilyenekkel mérgezem magam rendre, ha felbukkan egy ígéretesebbnek látszó példány.)

Miután a fájó felismerések megtörténtek, jöhetett a személyre szabott lista, amit azért nyilván tud magától minden nő, csak kérdés az, hogy mennyire éri fel ésszel, hogy oda is figyeljen az igényeire.

Ilyen szempontból nagyon jó, hogy a könyv fogja a kis kezecskénket, és írásos formában is látjuk azt, amit tudunk mi magunktól is, csak néha mégsem.

Ezek után belevágtuk a második részbe, ami már konkrétan a randizáshoz nyújtott gyakorlati tanácsokat.

Persze kisült, hogy egy csomó dolgot én már tudok magamtól, de azért tudott újat is mondani a könyv. Ahol meg nem, ott megerősített sok mindenben.

Nagyjából eddig jutottam önállóan, mert persze élesben még nem sikerült kipecázni senkit, melynek oka, hogy fel is kellene állni a gép mellől, ha a harmadik fejezetet is ki akarom próbálni, de annyi bizonyos, hogy amiket abban olvastam, intenzíven gyakorolni fogom, csak jussak el odáig.

Megint csak olyan dolgokkal szembesültem, amiket mélyen magamban én már tudtam, de jól jött a megerősítés, márpedig a kellő önbizalom az egyik legfontosabb viselet, ha randizni indul az ember lánya.

Egyébként leginkább azt szerettem a könyvben, hogy bizonyos kérdésekben kérlelhetetlen, és ellentétben azzal, amit gondolok az amerikaiakról, megint csak nem egy buta könyvet kaptam.

Nagyon szépen kiáll azok ellen az ön-és közveszélyes pasik ellen, akiket vasvillával kellene kihajtani a világból, nem hogy szóba állni velük.

És ez jó! Sok ilyen könyv kell, hogy minél több fórumon eljusson a bizonytalanabb nőkhöz, hogy nem szabad engedni, hogy a bizonytalanságok miatt egy szemétláda hálójába kerüljön valaki.

Épp ezen üzenet miatt gondolom úgy, hogyha férjet valaki nem is tud fogni a könyvvel (bár ha elég erősen fejbe kólintja vele a kiszemeltet... ;)) már azért mindenképpen megéri elolvasni, mert egy egészséges önképet, önbecsülést próbál mindenkiben felépíteni. Ezért pedig minden elismerésem, Mrs. Lieberman!

Kiadó: Cor Leonis